Egyik ismerősöm a bizalom fontosságáról beszélt nekem, miközben feltörték a kocsiját, és kifosztották. Bizalmi válság van: senki nem bízik senkiben. Ezért szétesnek a közösségek. Magányos farkasok lettünk. A táboron kívül élünk, távol Istentől és egymástól, elkülönülve és elkülönítve. Vélt vagy valós csalódásaink egyre magányosabbá rekesztenek bennünket. Hányszor kísért a gondolat: kivonulni, hagyni mindent keserű levében! Nem lehet itt semmit sem csinálni, a bűn bedarál minden nemeset és szépet, megfertőzi az élő hitet is. A betegség elkülönít. Nemcsak a fertőző betegségekre érvényes ez az igazság, hanem mindenféle testi és lelki betegségre egyaránt. A bizalmatlanság is lehet betegessé. A gyógyulás azonban újból betagol a közösségbe. Jézus Krisztus utánunk jött a táboron kívülre is (Zsidókhoz írt levél 13,12).
Efezus 5,1-20
499. dicséret