Megragadott ez a szó: vigyázva! Tegnap a szekrény tetejéről kellett leemelnem egy könyvet, de előtte a furulyázó pásztort ábrázoló porcelánfigura díszlett: vigyázva kellett bánnom vele, mert törékeny. Korunkból kiveszett a vigyázás, a tisztelet; nincsenek egyértelmű értékek és hiteles tekintélyek: ritka az élő hit. Pedig világunk, és benne minden „Élő” igen törékeny. A ma embere semmit sem ismer el szentnek. Számára minden hétköznapi (profán). Ez tükröződik számos megnyilvánulásunkban, beszédünkben, véleményünkben, egymáshoz való viszonyunkban. Az interneten névtelenül szapuljuk egymást, ezzel a „legalja” módszerrel: mindenki sorra kerül. A „legszentebbet” is képesek vagyunk bemocskolni és odadobni a sárba, a dagonyázó disznóknak. Nem vigyázunk semmire és senkire, mindent tönkre teszünk, életterünket ugyanúgy mint a legszeretettebb embert a közelünkben. Elefántok vagyunk a porcelánboltban. „Minden egész eltörött…” (Ady). Isten Egyszülött Fiát is összetörtük! Egyedül a prófécia a vigaszunk: „bűneink miatt törték össze” (Ézsaiás 53,5), hogy az Ő sebei árán gyógyuljunk meg!
2Korinthus 12,11-21
39. zsoltár