Isten elhívott szolgáival szemben hatványozott az elvárás: szentek legyenek! A szentség nem tökéletesség, hanem Isten közelségének valósága. A „papokon” legyen láthatóvá Isten közelsége. Amikor valaki napba néz, fénylik az arca. A fénynek nem ő a forrása, de arcának sugárzása mégis arra indít másokat, hogy ők is a nap felé forduljanak. Igénk a gyülekezet felé is határozott elvárást fogalmaz meg: tekintsék szentnek a papot, minden nyomorúsága ellenére, mert szentsége nem önmagában, hanem Isten közelségében van.
2Korinthus 12,1-10
478. dicséret