Két hónapja újítják a parókiát, miközben ott lakunk. Minden poros, koszos, az egész lakás takaríthatatlan, de ilyenkor az ember belül is tisztátalannak érzi magát. Ez fordítva is igaz: ha az ember „bévül” tisztátalan, akkor kívül is koszosnak érzi magát. Nincs ennél kínzóbb tapasztalat. Az ember tisztulni vágyik. A testi mocsoktól még meg lehet szabadulni, de lehetséges e tisztára mosni a lelket, az egész embert? Nem járunk-e úgy a valódi megtisztulással, mint Arany János Ágnes asszonya, aki nem tudta kifehéríteni a lepedő vérfoltját, hiába mosta, mosta! Csak egy megoldás adatott. Ahogy a víz lemossa a test szennyét, úgy tisztít meg minket Jézus Krisztus vére minden bűntől. Akit azonban Ő megmosott, az teljesen tiszta (János 13,10)!
2Korinthus 6,11-18
467. dicséret