Mennyi közönséges megnyilvánulást tapasztalhatunk nap, mint nap. A modern társadalmak elveszítették a „Szent Isten” ismeretét, így a „szentség” (szakralitás) iránti fogékonyságukat is. Rudolf Otto híres könyve a „Szenttel” való találkozásról szól. Istennel szemben az embert önnön teljes semmisségének érzése keríti hatalmába, miként Ábrahámot, aki rádöbbent, hogy nem egyéb pornál és hamunál. Isten az ő szentségét Krisztus által megváltó szeretetté alakította át. Ez a szeretet képes az Istenhez közel állókat szentté formálni (3). A szent nem tökéletes, hanem az Isten számára elkülönített: az Isten tulajdona. Az ilyen ember nemcsak különbséget tud tenni szent és közönséges között, azaz Istenhez tartozó, és Istentől távoli (Istennek nem tetsző) között, hanem szentségével áthatja a világot. Ilyenek vagyunk-e? „Legyetek szentek, mert én szent vagyok!” (11,44)
2Korinthus 6,1-10
270. dicséret