A már tárgyalt áldozatokat újból olvashatjuk. Eddig arról volt szó, hogy mit kell tenni az áldozónak. Most a papok teendőit részletezi a szentíró. Legfontosabb feladatuk volt, hogy az oltáron állandóan égve tartsák a tüzet. Ehhez éjjel – nappali szolgálatra volt szükség, állandó figyelemre, a szolgálati rend pontos beosztására. Hangsúlyozni kell tehát, hogy a szolgálatban nem „kiégni” kell, hanem folyamatosan égni, ehhez azonban elengedhetetlenül szükséges bizonyos időszakokban a „takarékláng” is, azért, hogy lángolni tudjunk, ha Istentől készített alkalom adatik. Nincs szomorúbb, mint amikor valakit nemcsak az első szeretet tüze hagy el, azaz hitében megerőtlenedik, hanem amikor az illető életkedvét is elfojtja a sok csalódás, és a „való világ” könyörtelen realitása. Nagy szerepe van a „tűz” égve tartásában a gyülekezet közösségének. Istenre és egymásra szorulunk.
2Korinthus 4,1-6
485. dicséret