Orosz Júlia operaénekesnőről azt tartották, hogy „gumitorkú”, azaz mindent képes elénekelni. Nem tartozott egyetlen klikkhez sem, nem függött senkitől. Istentől kapott tehetségéből, és Tőle nyert szorgalommal kimunkált szakmai tudásából élt. Azt nyilatkozta: „minden a színpadon dől el, este hét és tíz között, amikor csak az Úr Istenre számíthatok, csak Ő van mellettem, csak rá támaszkodhatok, de Ő biztos támasz.” Az áldozatot bemutató, mielőtt levágta állat-áldozatát, kezét az áldozat fejére tette. Ezzel kifejezte, hogy az áldozat az övé, Ő az, aki valójában az Isten elé áll, és az áldozat helyette hal meg. De ez a mozdulat azt is jelentette, hogy az áldozó rátámaszkodik a levágandó állatra: a rászorultság, a bűnvallás, az Istentől való függés kifejezése ez. Aki tudja, hogy teljesen a megváltó Isten kezében van életének minden perce, az nem függ gyarló módon emberektől, éppen ezért tud önzetlenül szeretni. „Az Úr az én támaszom!” (2Sámuel 22,19) Áldott és áldássá formáló bizonyosság ez.
2Korinthus 1,23-2,4
388. dicséret