Sok embert ismerek, akiknek mindenük megvan, és mégis kiborulnak. A „jólét” nem egyenlő a „jól-léttel”. A jólét rengeteg időt szabadít fel arra, hogy az ember szembesüljön halandó életének nagy kérdéseivel, amire csak a Krisztusba vetett hit adhat választ. Ha nincs élő hit, nincs válasz, miközben az ember kiég, és nem veszi észre, hogy mi mindene van, aminek örülhetne. Ha nincs örök életbe vetett hit, az evilági javakból soha nem elég. Hit nélkül az ember csak azt látja, hogy mije nincs, és nem veszi észre, hogy mennyi mindene van! Jézus Krisztus tudta, hogy neki mi adatott. Pontosan tudta, hogy Ő mit kapott az Atyától. Tudta, hogy az élő Istennel való kapcsolatában gazdag. Jézus Krisztus tudott bővelkedni, mert tudta, hogy neki „adatott”. Aki Őbenne bízik, az még a legszorongatottabb helyzetben is (minden ámítás nélkül) tudja, hogy „örök élete van”, és ha semmije sincs, akkor is az övé minden! (2Korinthus 6,10).
Nehémiás 13
58. zsoltár