Egy asszony drága kenettel kente meg Jézus fejét. Ez a tett hódolat: Urnak vallotta Őt már földi életében. Ez a tett áldozathozatal: nagy értékű kincsét öntötte Jézus elé. Ez a megkenetés Krisztus halálának megváltó páratlanságát hirdette meg (12). A tanítványok pazarlásnak minősítik mindezt, és nem értik a történést. Ez az asszony többet sejtett meg Jézusról, mint ők. Gyülekezeteinkben is tapasztalunk hasonlót. Úgy tűnik, hogy a nők fogékonyabbak az Igére, mint a férfiak. Jézus az asszony mellé áll. Ez egy férfijogú társadalomban egészen új volt. Jézus a nőt felemelte, megszabadította a férfi szolgaságából, értékét világossá tette; elismerte, hogy nemcsak a férfiak formálják a világot. Ezzel a  mi Urunk a nőt visszahelyezte az Isten általi teremtési rendben a maga helyére, nem a férfi fölé (!), hanem a férfi mellé, ugyanakkor rámutatott arra a speciálisan többre, ami a nő sajátja: finomság, érzékenység, gyöngédség és mégis minden férfiasságot lepipáló erő. A legfontosabb azonban az, amikor valaki, akár férfi, akár nő, Jézust így Úrnak vallja, ahogy ez az asszony.
Nehémiás 2
75. zsoltár