Most ez a hangsúlyos: a gazda elutazott! A munkások a gazda szőlőjében dolgoznak a gazda nélkül. A gazda velük van, de nincs a közelükben, nincs a „sarkukban”. „Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra!” (József Attila) Krisztus visszajöveteléig ez a keresztyén élet. Konkrét, lelkesítő Isten-élmények nélkül, a távollévő Isten átélése közben kell dolgozni az Ő szőlőjében. Ha minden reggel megrendítő Krisztus-élményünk lenne, könnyebb lenne engedelmeskedni: egy Krisztus-látomás, egy engedelmesség. Ehelyett minden reggel fáradtan, álmosan, gondoktól gyötörten kelünk, az Igét is zaklatottan olvassuk, nem teljesen értjük, aztán lehúz bennünket a világ, és a mérhetetlen fájdalom. Rám bízta a szőlőskertet, és dolgozni kell, hogy amikor visszatér, ebben a munkában találjon. Velem van, de nincs a közelemben. A keresztyén élet nem extatikus lét, és nagyot téved, aki a Krisztus-élményeket a gazda visszajöveteléig mesterségesen akarja előidézni. Addig csak komoly igetanulmányozás, és szorgalmas munka adatott nekünk, de mindez józan Szentlelkének erőterében!
Jeremiás siralmai 4
56. zsoltár