Aki komolyabban foglalkozott már az „etika” tudományával, annak számos erkölcstani alapkérdés jut eszébe az „aranyszabályt” olvasva. Megfogalmazhatók-e egyáltalán általános erkölcsi szabályok, vagy minden egyes konkrét választási helyzetben más és más az erkölcsileg helyes döntés? Ha megfogalmazunk alapelveket, akkor az önkiélés alapelvétől (Lámekh bosszúja, 1Mózes 4,23), a szemet szemért és fogat fogért szabályon át (5Mózes 19,21) eljutunk az aranyszabály negatív formájáig: amit magadnak nem kívánsz, azt másnak se tedd (Konfucius, sztoikus filozófia, Hillél rabbi, Alexandriai Philo). Az aranyszabály Ravasz László szerint „minden emberre, minden időre és minden helyzetre érvényes, ezért Kant az aranyszabályt látta annak az örök erkölcsi törvénynek, amely a világot egybetartja” Az aranyszabály nem azt hangsúlyozza, hogy ne tedd a rosszat, hanem azt, hogy tedd a jót! Közben megmutatja azt is, hogy önszeretetem óriásira duzzadt, a másik ember szeretete pedig parányi bennem. Ez az Ige hálaadásra késztet, hogy az Isten eszerint bánt velünk, ugyanakkor könyörgésre indít, hogy így tudjak én is bánni mindenkivel.
Ézsaiás 58
24. zsoltár