Egyedül Krisztus képes betölteni az Isten akaratát. Mi megtartani is csak az Ő kegyelméből tudjuk. A törvény bármily töredékes megtartása mégis létfeltétel. Maradjunk a tegnapi képnél. Nincs szánalmasabb, mint „eljátszani” a ragyogást, amikor pislákolni is csak a Tőle kapott viaszból tudunk. Az üveglap vakítóan, sőt perzselően is felragyoghat, ha egy adott szögben vetül rá a napsugár, de csak a nap fényét ragyogja tovább. Az Úr azonban nem időszakonként tapasztalható, másokat is megperzselő felvillanást vár tőlünk, hanem állandó világlást. Ne felejtsük el, vaksötétben a picinyke, de folyamatosan élő lángocska világossága sokkal többet jelent, mint a pillanatokra felvillanó fényesség. Nem lelkesedni, rajongani, ragyogni kell, hanem folyamatosan világítani. A pislákoló láng nem elbizakodott, mert tudja, hogy addig világíthat, amíg el nem fogy a viasz, amelyből táplálkozik. A viasz mennyisége pedig az Úr kezében van. A ragyogás elvakít, és a kelleténél előbb elpazarolja a rendelkezésre álló viaszt. Az állandó „kevés” mindig több, mint a néha felkínálkozó „sok”.
Ézsaiás 46
89. zsoltár