Népnek és asszonyoknak nagy sokasága szemléli a kereszt felé tartó Jézust. Többségük kíváncsi bámészkodó. Nem ellenfelei Jézusnak, de nem is követői. Ezek közül ragadnak ki egy Simon nevű embert. Őt kényszerítik arra, hogy a halálosan kimerült Jézus keresztjét vigye. Ezzel a szent kényszerrel Simon hétköznapi földművelőből (éppen a mezőről jött), és az események szemlélőjéből egyszerre csak érintett lesz. Valójában Isten ragadta meg őt, aki azt akarja, hogy a krisztus-eseménynek ne csak szemlélői, hanem részesei legyünk. Simon életét metszi az üdvtörténet vonala. Áldott minden kényszerítő körülmény, amely az Úrhoz szelídíti életünket. Simon Jézus után viszi a keresztet, mert csak Őt követve nem roskasztó a saját keresztünk és Jézus-követésünk. Simon a kereszthordozás (Lukács 8,34) „típusa”. Ő azonban csak egy darabig vitte a keresztet. Az Úr Jézus Krisztus halt meg azon érette és érettünk. A megváltás erőt ad a kereszthordozáshoz, és szemlélőkből Krisztust szemléltető emberekké ragad meg, mint akkor a cirénei Simont.
Ézsaiás 31
340. dicséret