Ismertem egy gondnokot, aki akár az egész gyülekezet ellenében is meg volt győződve arról, hogy ő az Úr akaratát képviseli: biztos volt abban, hogy ő az Úr nevében jön. Mennyi feszültséget, szenvedést okozott ezzel Isten ottani népének. Jézus Krisztus volt az egyetlen, aki az Úr nevében jött: alázattal, engedelmesen, mindenben az Atya akaratát követve. Egész életében azt példázta, hogy milyen az, aki az Úr nevében jön; virágvasárnap pedig azért vonult be Jeruzsálembe, hogy erre váltson meg bennünket is. A keresztyén ember küldetése az, hogy az örök élet Urának szeretet-hatalmát képviselje ebben a világban. Mi pedig többnyire csak gyarló önmagunkat képviseljük, az Úrra és Igékre hivatkozva is. Nem tudunk, kibújni önmagunkból, de életünk legnagyobb pillanatai azok, amikor egy-egy tiszta gondolatunk, őszinte szavunk, a másik felé kinyíló tettünk nem önmagunkra, hanem az Úrra mutatnak. Áldott, és áldássá lesz az ember, aki valóban „az Úr nevében jön”.
Ézsaiás 17
124. zsoltár