Tegnap este egy fiatal testvérünkkel beszélgettem, aki súlyos betegségből gyógyult meg. Hat - nyolc hónapokat töltött egyfolytában kórházban. Elmondta, hogy egészségesen el sem tudjuk gondolni, mit jelent a beteg  ember tehetetlen és elesett állapotában egy érintés, egy simogatás, egy puszi. Az érintés azt fejezi ki, amit emberi szavakkal soha nem lehet elégségesen átadni: hogy itt vagyok, veled vagyok, nem vagy egyedül, van remény. A másik ember érintése áttöri a szerepek kínálta távolságtartás falait, és egyszerre mindketten emberekké leszünk, miközben a másik tapintásán keresztül az élet Istene érint meg bennünket, és hatalmával megtöri a halál erejét. Az áldás Isten érintése a Krisztus Jézusban. Minden gyermekien őszinte szeretetből fakadó érintés krisztusi mozdulat, melyen keresztül az örök élet kopogtat be múlandó életünkbe.
Ézsaiás 12
105. zsoltár