Manapság elvárás önmagunk ajánlása: legyen az állásinterjú, önéletrajz, pályázat, bemutatkozás. Itt magunkat kell megjeleníteni, árulni és eladni: vagyok, itt vagyok, jó vagyok, a legjobb vagyok. Ehhez persze sokszor egyes elemeket szépíteni kell, másokat meg elhallgatni, bizonyos esetekben pedig hazudni. Érdemes egy fogadást, vagy konferenciát kívülről, ilyen szemmel nézni: sok esetben döbbenetes, ahogy a középpontba akarunk furakodni okoskodásainkkal, vagy éppen ostoba vicceinkkel. Pál nem véletlenül szólal fel ez ellen: „Elkezdjük ismét ajánlani önmagunkat?” (2Korinthus 3,1). Nem elég a „látható eredmény”, ami éppen attól látható, hogy mások veszik észre, és nem mi hívjuk fel rá a figyelmet? A Szentlélek indulatától átjártan éreznünk kell, hogy önmagunk ajánlása önmagunk felmagasztalásának egy fajtája, és éppen abban teljesedik be a mai Ige igazsága, hogy önmagunk ajánlása a legmegalázóbb helyzetek egyike. Urunk, áldd meg életünket Tőled való „eredményekkel”, és add, hogy legyen szemünk örömmel meglátni mások eredményeit.
Eszter 6
26. zsoltár