A Jézushoz intézett kérdés hangsúlya eleve egy lelkületre vall: „kevesen vannak-e az üdvözülők?”. A válasz egyértelművé teszi, hogy a szoros kapun sokan beférnek, ha szépen, rendben áthaladnak rajta, ahogy mi is sokan bejutunk a templom ajtaján az Úr házába, noha a főbejáraton egyszerre csak egy ember fér be kényelmesen. A szoros kaput azonban keresni kell, és meg kell találni, hogy áthaladhassunk rajta. Addig kell keresni, amíg tart a kegyelmi idő, azaz nyitva áll a kapu. Ha bezárult az ajtó, akkor kívül rekedtünk. A „kint” és „bent” feszültsége döntő eleme ennek a példázatnak, hiszen a kinti világ a „sírás és fogcsikorgatás” világa, míg a benti a krisztusi örömé. Isten nem a sírás és fogcsikorgatás Istene. Mi tettük ilyenné a világot, amely ítéletünkké lehet, és állandósulhat rajtunk. Az Úr azonban nyitott ajtót adott elénk, hogy a sírás „kinti” világában a krisztusi öröm „benti” világa járjon át bennünket, és általunk a világot.
Eszter 3
233. dicséret