Olyan ez a földi lét, mint egy árverés, de nemcsak mi licitálunk (értékelünk) helyzeteket és embereket, hanem ránk is licitálnak. Kínálnak a lelkünkért pénzt; e világi sikert, hatalmat, hírnevet; befolyásos kapcsolatokat; érzéki örömöket: mindezek pedig egymásra válthatók (konvertálhatók). Amikor lecsapják a kalapácsot és elkeltünk, attól kezdve nyomorult rabok vagyunk, mert aki „megvásárolt”, az tulajdonává tett, és uralkodik rajtunk. Kié a lelkünk? Minek – kinek adjuk át magunkat? Még az emberi logika is azt diktálja, hogy annak kell adni magadat, aki a legtöbbet adja érted. Ő Jézus Krisztus, aki önmagát adta éretted; és aki az Ő szolgája (tulajdona), az nem gyáva rab, hanem szabad (467. dicséret).
2Királyok 18
70. zsoltár