Egyre fiatalabb emberek kerülnek igen magas vezető pozícióba, szinte minden tapasztalat és lelki érettség nélkül, miközben emberekről, életekről, sorsokról döntenek. A felnövekvő generáció magabiztossága egyszerre lenyűgöző és félelmetesen döbbenetes. Ezek közül csak kevesen említik meg a Mesterüket, akire felnéznek, és akitől ma is tanulnak. A tanítvány szinte azonnal mesterré lesz, minden átmenet nélkül, aki önmagán kívül nem képes másra felnézni. Az élő hit folyamatosan az alázat kordájában tart, és folyamatosan arra késztet, hogy az ember ne merészelje mesternek tartani magát egy adott területen, hanem mindig legyen Mestere, akivel folyamatos szellemi kapcsolatban van, és akitől állandóan tanulhat. Ha pedig egykor az a kegyelem ér bennünket, hogy egy adott terület „legjobbja” lehetünk, akkor se felejtsük, hogy a „legjobb” mindenben az Úr. Ő az örökkévaló Mester, akire feltekinteni minden területen életszükséglet, és e nélkül a „gesztus” (mozdulat) nélkül hitetlenségünkben tudatlanul (erkölcstelenül) cselekszünk (1Timóteus 1,13) még a legnagyobb szaktudás birtokában is.
1 Királyok 7
122. zsoltár