Hányszor hallgattam már a Balaton parti nyári éjszakából haza térők nevetését, sokszor bántóan hangos „röhögését”. A mosolynak, humornak, örömnek, vidámságnak gyógyító hatása van az emberi lélekre. Még a Prédikátor Könyve is hangsúlyozza, hogy nincs az ember számára jobb dolog az örömnél a nap alatt (8,15). A nevetés azonban más! A nevetés mindig a felszínen tájékozódik: van benne valami léha, másokat kigúnyoló és lekezelő nemtörődömség. A nevetéstől csak egy hajszálra tapasztalható mások kinevetése, amely képtelen belegondolni a másik nyomorúságába. Sokszor ez nem is tudatos, mégis gyógyíthatatlan sebeket okozhat; máskor szándékos  némelyek ily módon való megalázása. Arról nem is beszélve, hogy a nevetés sokszor a gyötrődő szív leple, vagyis képmutatás. Amíg valaki mások miatt szenved ezen a világon, addig csak sírni van okunk (21). Az egyetlen vigasz Jézus feltámadása. Aki ezzel a ténnyel szembesült, az nevethet, de csak azért, hogy mások szívét is mosolyra hangolja.
1 Királyok 4,1-5,32
45. zsoltár