A tanítványok éhesek voltak. Márk szerint szükséget szenvedtek. Pedig Jézus közelében voltak, és mégis úrrá lett rajtuk a szükség. Ahol Isten, ott szükség nincsen?! Az Ige azt üzeni, hogy Jézus közelében is lehetek szegény, éhes, és próbáktól terhelt. Lehet-e a szükség olyan mértékű, amikor az már kibírhatatlanná lesz, és az ember (a hívő ember is) minden szabályt áthágva „elvégzi szükségét”, és meggondolatlanul tépdesi a kalászokat. Nagy úr a szükség, előbb – utóbb kiáltva jelez, és minden szabályt felrúgva keresi a megoldást és a megmenekülést! Jézus védelmébe veszi ezt a „tépdesést”: nem a törvény áthágását helyesli, hanem a szükséget szenvedő embert védi; az övéit, minket. Olyan hatalmas Urunk van, aki nemcsak a vallási törvények ura, hanem úr a legnagyobb szükség, a halál felett is, hogy nekünk életünk legyen, és bőségben élve, minden szükségen úrrá lehessünk.
1 Királyok 1,38-53
283. dicséret