Jézus asztalközösséget vállal mindenkivel. A hitre jutásnak, és a hit fejlődésének e világban gyönyörű íve van: ó ember, új ember, „normális” ember. Megmagyarázom. A hitetlen ember bárkivel közösséget vállal, sőt szeretne minél többet megismerni, megélni és „kipróbálni” e sokszínű világból. Az új ember annyira örül megtisztulásának, hogy fél közösséget vállalni bármi tisztátalannal, nehogy újból beszennyeződjön: ezért elkülönül attól, ami (szerinte) tisztátalan, mint akkor a farizeusok. A „normális” ember (az érett hitű emberként új ember), nem felejti el, hogy ő továbbra is ember, sokszor „vámszedő”, és naponta az Úr kegyelméből él. Ezt a bizonyosságát azonban nem veheti el tőle senki, ezért mer közösséget vállalni sokakkal.
2 Sámuel 24
191. dicséret