Ez az újjászületés: meghalni és feltámadni Krisztussal. Eddig a bűn szolgái voltunk. Az újjászületett ember azonban Krisztus szolgája, olyan teljességgel, ahogy eddig a bűnt szolgálta. Az újjászületéstől kezdve szerszámok leszünk Krisztus kezében – meghalva önmagunk számára. A szerszámnak nincs önálló akarata, a mesterember kezében engedelmesen azt végzi el, amit ura tesz vele. Ravasz László szerint, aki nem a Krisztusé, az még nem jött haza az atyai házba. Ez persze nem egy „halott-merev” engedelmességet jelent, hiszen az Úr teljes személyiségünk igénybevételével használ fel bennünket. Ez az ó-ember számára meghalt, de a Krisztussal feltámadott ember hálás szabadságban megélt engedelmessége, mint az élet egyetlen lehetősége. Az övé vagyok-e?
1 Sámuel 28
303. dicséret