Bele sem gondolunk, hogy a médiának mekkora hatása van: kultúrát épít és közvetít, mégpedig egy könyörtelen kultúrát. A televízióban kérdező riporterek, műsorvezetők tájékozott tudása, keménysége, határozottsága lenyűgöz, és ugyanakkor elkeserít. Ők mindent tudnak, sikeresek, egészségesek, céltudatosak. Itt nincs helye semmi bizonytalanságnak, gyengeségnek, udvariasságnak, előzékenységnek. Milliók figyelik őket minden este, és ennek nyomán az élet is ilyenné formálódik. Mindig azt éreztem, hogy minden tehetségük ellenére valami életellenes árad belőlük. Igénk konkrétan megnevezi a diagnózist: ez a bölcsesség „földi, testi, ördögi” (15). A felülről való bölcsességgel megáldott emberre ezzel szemben a  szelídség jellemző (13). A szelídség nem gyengeség, hanem éppen ellenkezőleg, az erő gyöngédsége. A szelídséghez erő kell, biztonság, nyugalom; azaz Krisztus. Aki Neki engedett (átadva az életét), annak nem erőfeszítés többé a másik embernek is engedni. A krisztusi „engedékenység” a szelídség egyik gyakorlati megnyilvánulása a békességszerzés, méltányosság, és irgalmasság (17) mellett. Aki tud (el)engedni, az a többszörösét kapja vissza az Úrtól.
2 Mózes 37
508. dicséret