Öcsém mesélte a minap: „Lent sétáltunk a családdal a parton. Messziről látom, hogy egy rokkant kocsis ember közeledik felénk. Odaszóltam a feleségemnek, hogy most le leszünk lejmolva. Amikor egymás mellé értünk, az illető udvariasan köszönt, és továbbment. Elgondolkoztam az emberekről alkotott előítéleteimen”. Valóban döbbenetes, hogy az egyes emberekhez való viszonyulásunkat mennyi külső tényező befolyásolja: származás, anyagi helyzet, pozíció, társadalmi rang, megjelenés. Tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy a vékony szépségideált valló (anorexiás) kultúránkban a pénztáros kisasszony és a közjegyző is kedvesebb a vékony, mint a kövér ügyféllel. Igénk éppen erre figyelmeztet: Ne legyetek személyválogatók, mert nem személyválogató az Isten (Apostolok Cselekedetei 10,34). Persze a gyakorlatban mindez mégis bonyolultabb, mert miután néhány kéregető már kirabolt, könyörtelenül zárom a kaput, és rendkívül óvatos (személyválogató) vagyok velük.
2 Mózes 34
150. zsoltár