Az első keresztyének félve kérdezték: miért nem jön vissza Jézus? Miért késik? A hívőket kétség marcangolta, a hitetlenek pedig kíméletlenül gúnyolódtak: hiába vártok, hiába hisztek! Péter apostol második levele féltő szeretetből született, bíztatva a Kisázsiai keresztyéneket, hogy ne veszítsék el hitüket, ha reménységük nem is valósul meg azonnal. Az Úr nem késik, hanem az általa megjelölt időben érkezik, amit csak Ő tud egyedül. Az Úr előtt egyébként is egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap (8). Ha azt érzitek, hogy késik az Úr, ezzel célja van, mert szeret bennünket, és türelemmel várja, hogy megtérjünk hozzá. Mindettől függetlenül a könyörgés mindenkor időszerű, amely a Szentírás végén is felfakad a szívből „Jövel, Uram Jézus!” (Jelenések 22, 20).
2 Mózes 30
141. zsoltár