Az asszonyoknak szóló részeket sok félreértés kíséri, ezért a teljes Írás krisztusi összefüggéséből kell szemlélni azokat. A nekik parancsolt engedelmesség határozottan missziói célzatú, hogy tiszta életükkel a hitéletben még rest férjüket megnyerjék az Úrnak (1-2). Az engedelmesség parancsa nem alá és fölé rendelési viszonyt jelent, hanem a teremtés eredeti rendjének visszaállítását, miszerint a férfi legyen férfi, és a nő pedig nő; ne cseréljék fel az Úrtól kapott szerepeket, hanem mindegyikük szolgáljon, és teljesedjen ki a maga helyén. Ezért a nők ékesítésével kapcsolatos igei parancsot is merjük helyesen érteni. Valóban ne a külső dísz legyen a nők ékessége, hanem a szív szelídsége (4). Félreérti azonban az Igét az a keresztyén nő, aki minden nőiességét, szépségét tudatosan „elleplezi”, mert csak a „belső” számít. Az ékesített külső megkísérthet, de az elhanyagolt külső sem igei feltétel. Sőt, tudomásul kell vennünk, hogy a „vonzó” külső teszi nyilvánvalóvá a belső értékeket. A kettőt egymástól nem lehet elválasztani.
2 Mózes 21
78. zsoltár