A munkához való viszonyunk árulkodik hitünkről is. A modern ember állandó tevékenysége, munka-bálványozása ugyanúgy a hitetlenség jele, mint némelyek dologtalansága. Az Úr eljövetelének helyes várása a szorgalmas élet. Pál erre példát mutatott Thesszalonikában is. A hívő ember nem önmagáért értékeli a munkát, hanem az „Úrban” végzett szolgálatnak tekinti azt. Az Úr dicsőségére és mások javára végzi feladatát a hívő ember, miközben megadatik a csoda, hogy meg is tud élni abból. Így lesz a munka hivatássá, Isten kezéből elfogadott küldetéssé, bármi legyen is a dolgunk. Ez a munka-értelmezés pedig kizár minden életet és lelket megnyomorító, vég nélküli gürcölést ugyanúgy, mint a felelőtlen (és másokat felelőssé tévő) tétlenséget, vagy a pénzszerzés érdekében végzett bármiféle dologtalan ügyeskedést.
2 Mózes 16
55. zsoltár