Lenyűgöző logikai felépítése van a mai igeszakasznak. Benne van e pár versben az egész keresztyén teológia. Pál hálát ad a gyülekezet hitéért. A hit válasz Isten kiválasztó szeretetére (bár e választ is Isten Lelke munkálja ki bennünk). Az ember a hit döntésében ráébred arra, amiről Isten már kezdettől fogva határozott: hogy szeret az Úr! Ez a tény az ember örök vigasztalása (16) és erőforrása a szeretet cselekedeteihez (17). Máshol is figyelmeztet erre az Ige: „Amíg időnk van, cselekedjünk jót” (Galata 6,10). J. P. Sartre említi, hogy az ember csalódásai, önzése, és hitetlensége miatt hamar eljut odáig, hogy „takaréklángra” kapcsolja magát. Ez azt jelenti, hogy telne tőle több jó, de nem teszi: nem akar elégni, inkább kíméli önmagát. A hit megerősít minden jó cselekedetre, mert az élő hit jele, hogy „közülünk senki sem él önmagának” (Róma 14,7). „Aki tudna jót cselekedni, és nem teszi, bűne az annak” (Jakab 4,17).
2 Mózes 14
114. zsoltár