Egy Óbadjáhú nevű „hivatalnok” fontos tisztséget töltött be az istentelen Áháb király mellett, hiszen a közvetlen bizalmasa volt, királyi palotájának felügyelője (3). Mégis, ez az Óbadjáhú komoly hívő ember volt, aki igaz istenfélelemben élte az életét, és ezért kockázatokat is vállalt. Egyrészt akkor, amikor Áháb felesége, Jezábel megölette az Úr prófétáit, Óbadjáhú száz prófétát rejtett el, táplált és mentett meg (4). Másrészt pedig, amikor találkozott Illés prófétával, akit Áháb király halálra üldözött, akkor vállalta azt a kockázatot, hogy Illés próféta kérésére bejelentse őt a királlyal való találkozóra (7–15). Óbadjáhú bízott abban, hogy Illés valóban megjelenik a király előtt, és Isten majd hatalmasan cselekszik általa ebben a nyomorult helyzetben, könyörülve az északi országrész még megmaradt, hűségesen hívő, de rejtőzködni kénytelen népén. Lám, nem lett mindenki hitetlen Izráelben, Áháb idején sem. De túl kellett élni ezeket az időszakokat is. Vannak olyan helyzetek, amikor rejtőzködve, az adott rendszerben túlélve szolgálva, de azt nem kiszolgálva élhetünk az Isten dicsőségére, miközben nem sántikálunk kétfelé (21), de nem is megyünk esztelenül és értelmetlenül a falnak.

Róma 1,1–15

298. dicséret