Kristálytiszta, tömör összegzés ez az igaz hitről, Jónátánnak, Saul fiának tettei kapcsán. Jónátán a legényével együtt átmerészkedik a filiszteusok előőrséhez. Ketten egy hatalmas sereggel szemben! Ez mégsem vakmerőség. Ez a hit ismereten alapul, azon a tapasztalaton, hogy az Úr, az egyetlen élő Isten, aki már sokszor hatalmasan szólt és cselekedett népéért: Őelőtte nincs akadály, ha Ő úgy akarja, nem számokon és emberi erőn múlik a győzelem (6). Ez a hit szívbéli bizalom is, amely bizonyos abban, hogy az Úr szereti népét, kiválasztotta és megőrzi övéit. Testünkön hordozzuk az Ő kiválasztó, megváltó szeretetének pecsétjét, mint a zsidók a körülmetéltséget. Isten nem szolgáltat ki végérvényesen idegen, gonosz hatalmaknak. Mélységekben is vigaszunk, meg vagyunk keresztelve; – noha nem a keresztség az üdvszerző, de üdvösségünk megpecsételője és üdvbizonyosságunk megerősítője a nyomorúságok idején (6). Az igaz hit engedelmesség is, ahogy Jónátán várja a jeleket, mert övéi életében az események alakulása is az Úr vezetésének része (8-10).*
Márk 7,31-37
164. dicséret
* Kiegészítések az igeszakasz magyarázatához:
– Egy szoroson át közelítették meg, Jónátán és legénye a filiszteusok előörsét. A szoros szikláinak nevét és a közelükben található helységek nevét is ismeri a szentíró (Bócéc, Szenne; – Mikmász, Geba). Szent helyek ezek, ahol az Úr szólt és cselekedett népéért, emberi eszközei által. Minden hívő embernek és népnek vannak ilyen szent helyei, ahol különösképpen megtapasztalta az Úr mindenre elégséges jelenlétét. Ott minden részlet emlékezetes és lényeges marad. (4-5)
– Nem lesajnáló a megnevezés: „Menjünk ezeknek a körülmetéletleneknek közelébe!”. Nem lenéző, nem gúnyos, nem is gőgös; – hanem saját magukra nézve, üdvbizonyossággal teljes. Ez a bizonyosság soha nem vetheti el a másikat. Ugyanakkor ez a bizonyosság erőt merít saját hitéből mindenkor. Lehet úgy reménységhez jutni saját hitünk igazságaiból, hogy ezzel nem tapossuk meg a másikét? Lehet-e nem feltenni azt a kérdést, hogy itt kinek van igaza, miközben mi bátran valljuk, hogy a mi Urunk, az Isten, mindent szépen intéz, mert Ő mindig az élet pártján áll? (6)
– Hátha tesz értünk valamit az Úr? – kiált fel Jónátán. Milyen jó tudni, hogy Urunk már mindent megtett értünk a Jézus Krisztusban. Tehát nem kell az a „hátha”! (6)
– Mennyi mindent elvégezhet egy ember hite, mint itt Jónátáné. Aki valójában „emberileg” sincs egyedül, mert legénye hűséggel mindenkor mellette áll. Vegyük észre, ki az, aki csendesen mindig ott mögöttünk a háttérben. De ne felejtsük el, mekkora felelősséggel tartozunk feléjük. Ők velünk vannak, bármit tervezünk, de éppen ezért, mi nem tervezhetünk akármit. (7)
