Micsoda küzdelmek folyhattak a korinthusi gyülekezetben:* tanúk, vallomások, vádak egymás ellen, rágalmak; - a másik (többek között az apostol) becsmérlése, hogy nem is igazi hívő, hanem méltatlan, erőtlen az a másik (1-4). – Az apostolnak keményen közbe kellett szólnia, hogy fenntartsa a rendet (2), bár neki nem okozott örömöt az, hogy határozottan kellett fellépnie Korinthusban. Neki a békés építés volt a szívügye. Csak a szomorú kényszerűség vitte rá arra, hogy feddő szót használjon (10).** – Az apostol*** kijózanítja a korinthusiakat, amikor arra kéri őket, próbálják meg saját magukat, hogy igazán hisznek-e, hogy Jézus Krisztus bennük van-e? Az apostol ugyanis már sok próbán ment keresztül, amit csak Jézus Krisztus erejével tudott hitben elhordozni (3-6). Valójában mindig egy adott helyzet minősít bennünket, hogy igazán hiszünk-e? A hit ugyan hallásból van (Róma 10,17), de az élő hitnek mindig vannak látható gyümölcsei. A hívő ember sem tökéletes, a megváltó kegyelem élteti, de az Úr erejéből mindig az Isten szerinti jóra, igazra, építőre törekszik (7-9).

Hóseás 7

505. dicséret

* Alig született meg a keresztyénség, és máris heves belső harcok gyengítették a Krisztus ügyét. Az apostol utalásaiból következtethetünk erre.

** Victor János pontosan fogalmaz, amikor azt írja ennél a szakasznál, hogy ne váljon soha sem titkos élvezetünk forrásává az, ha néha Jézus Krisztusért kemény harcot is vívnunk kell.

*** Az apostol vállalja azt, hogy Ő erőtlen, de e feltámadott Jézus Krisztusban mégis erős (3-4).