Nyitottnak lenni? Ez ma divatos kifejezés. Ezt hangsúlyozza az egyház is.* Nyitottnak kell lenni mindenki felé, hiszen a mi Urunk Jézus Krisztus is nyitott volt: átment az idegen Samária tartományon is, lehajolt minden nyomorulthoz, nem tett kivételt, és ha bántották, nem ütött vissza. – Viszont vissza is éltek vele, és keresztre juttatták. A nyitottság mindig halálos kockázatot jelent. Ennek a krisztusi nyitottságnak azonban isteni hatalommal elhordozott szándékossága volt. Jézus Krisztus megmutatta, hogy milyen hatalmas az Isten, olyannyira, hogy a „nyitottság ” halálos kockázatát is felvállalta az emberért. – Isten azonban Isten, az ember pedig ember. A megváltott ember nyitottságra törekszik, de nyitottságának vannak határai. Áldozatot hozunk a másikért, de nem áldozzuk fel magunkat a másikért, küldetéses, kivételes esetektől eltekintve.** – A nyitottságnak fokozatai vannak (11-13). A nyitottságnak határai vannak. Nem vagyunk nyitottak minden felé. Döntéseket kell hozni. Végképp nem vagyunk nyitottak gonosz hatalmasságok felé (14-18).

Eszter 4

258. dicséret

* Ezt hangsúlyozza a teológia tudománya, beleértve a misszió és az igehirdetés „szakembereit” is. Például, az igehirdetésben nyitottnak kell lenni az igehallgató felé, annak sorsa, története, problémái és szituációja felé.

** A magyarázat kiegészítése:

- A nyitottságnak fokozatai vannak: sajátjaim felé, szeretteim és hittestvéreim felé, hiszen itt is sok minden rendezetlen. Pál így nyitott a korinthusi testvérek felé, akiknek még mindig zárt a szívük őfelé, pedig mindketten Jézus Krisztusban vannak. Nagy probléma ez, a testvérek közösségében is sokféle módon vagyunk zárva egymás felé (11-13).

- A nyitottság azonban bizonyos helyzetekben határozottan bezár. Nem vagyunk nyitottak minden felé. Döntéseket kell hozni. Ebben a világban sok az örvény, amely magával ragad a halálba. Ilyenkor zárni kell. Tehát végképp nem vagyunk nyitottak gonosz hatalmasságok felé, azokkal nem vállalunk felemás igát (14-18).