Korinthusban egy piciny keresztyén közösség élt egy hatalmas pogány tengerben. Hogyan lehet ilyen közegben megmaradni, netán gyarapodni? Ilyen helyzetben világossá lesz, hogy a „misszió” eredménye sem a „nyitáson”, hanem az Úr kiválasztó kegyelmén múlik. Sőt, a Jézus Krisztust követőknek vigyázniuk kell saját hitükre. Bár az Úr soha nem engedi el az övéit, emberileg mégis az ószövetségi törvény és próféták szigorúsága érvényes, amely féltő szeretettel inkább az elkülönülést parancsolta, ha fenyegetett a beolvadás valamiféle veszélye (3Mózes 26,11-12; Ezékiel 37,27). A felemás iga nem egyfelé húz, és olyan, más képpel élve, mint amikor az embernek meghúzódik az egyik lába, ezért a másik lábát is kénytelen másként használni és az is megfájdul. Még konkrétabban fogalmaz az Ige. Vannak olyan helyzetek, amikor dönteni kell igazság és gonoszság, világosság és sötétség, Isten temploma és a bálványok, Jézus Krisztus és a gonosz, azaz Beliál között. Ezt a döntést a Szentlélek végzi el bennünk, de ennek a döntésnek mindig van látható következménye. A hívő ember akkor sem megy egy határon túl, ha abba belehal.

Eszter 3

55. zsoltár