Van test szerinti ismeret. Ez lehet zseniális, átfogó, óriási távlatokat egybeölelő; - de soha nem teljes és tökéletes, hanem mindig csak egy szelet, és még tudományosságában is gyakran részrehajló, korlátozott (16). Pál azt hangsúlyozza, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit által, ezt a régi, test szerinti ismeretet felváltotta egy új ismeret (17). Ez a hit-ismeret ettől kezdve az Úr szemével tekint mindenre: kedves-e ez Őneki, igaz-e ez Őelőtte? Amit mi test szerint dicsőnek és nagynak látunk, arról a hit szemével kiderül, hogy „repedezett nádszál” (Jeremiás 2,13). Valóban, nincs új a nap alatt, ahogy a Prédikátor könyvében olvassuk, mert minden részleges, töredezett, gyarló, múlandó (Prédikátor 1,10). Fiatal éveinkben arról álmodoztunk, hogy majd „mi” megmutatjuk, mi jobban csináljuk, mint a szüleink, mi új világot, új egyházat teremtünk. Aztán hol van? Egyetlen „újság” van ezen a világon: Jézus Krisztus meghalt és feltámadott.*

Eszter 2,1-18

237. dicséret

* Jézus Krisztusban megszűnt a régi, gyarló testi látás, és kaptuk a hit látását, amely az örök élet örök újdonságával, frissességével és bizonyosságával tekint a világra és él a világban. Ezért az ilyen ember mindig a békéltetés szolgálatát végzi (18-21). Minden böködés, kötekedés, bántás azt jelzi: vigyázz, Krisztus van az ajkadon, de Őbelőle kiestél a régibe, testi vagy! Áldott legyen Ő, hogy végleg nem engedi kiesni övéit!