Életmentő az Ige felszólítása: „Fogadjátok be egymást!” Ennek a kérésnek áldott forrása az a tény, hogy Jézus Krisztus által befogadott bennünket az Isten (7). – Ez a kérés a Jézus Krisztusban hívő zsidóknak és nem zsidóknak (pogányoknak) szól. Az apostol, aki soha nem tagadta meg „gyökereit”, ószövetségi Igék sokaságával támasztja alá (Zsoltárok 18,50; Zsoltárok 117,1), hogy Jézus Krisztus, Isten ígéreteinek beteljesedése által, a zsidóknak igazsággá, a pogányoknak kegyelemmé lett (8-12).** Mindkettőn könyörült az Úr, mindkettőjüket befogadta, hogy beteljesedjenek az apostol által is idézett ígéretek: Örüljenek a pogányok, az Isten népével együtt (5Mózes 32,43;), mert Jézus Krisztusban minden nép számára van menekvés (Ézsaiás 11,1-10). – Ez a kérés ma is aktuális, hiszen nem tudjuk befogadni egymást, mi, akiket az Úr befogadott. Van, aki az igazságot, a pontos tant és tökéletes életet követeli. Van, aki ezt rideg, taszító keresztyénségnek tartja, és vallja, hogy Jézus Krisztusban az életöröm is ajándék. Kibékíthetetlen az ellentét a mai „zsidóskodó” és „pogányoskodó” keresztyének között.***

Nehémiás 10

425. dicséret

* Körülöttünk egy átalakuló világ fortyog. Mi, keresztyének pedig még mindig belső csatározások ezernyi módján gyötörjük és gyengítjük egymást.

** A zsidók ugyanis az isteni törvény megtartását, az igazságot követelték (8), szent szigorral; a pogányoknak pedig kegyelemre volt szükségük (9), mert noha megismerhették volna a világ alkotmányából az Urat, nem tették, és életük tobzódott a halálos hiábavalóságban.

*** Ez a különbség írásértelmezésben, kegyességben, életfolytatásban is tetten érhető.

Ez a kérés ma is életmentő, és áldást ajándékozó csodához vezet bennünket (1-6; 13). A reménység Istene, együtt, és nem egymás nélkül, egy szívvel és szájjal dicsőítve, betölt minket Lelke által; így öröm, békesség, bővelkedés, az erőtlen testvérünk szolgálata, a másik javának építése, és mindenekelőtt vigasztalás adatik nekünk (4).