A vesztes mindig megalázott helyzetbe kerül. Itt azonban az egész helyzet megalázó. Harccal, karddal oldjuk meg a dolgainkat, és kard által is veszünk el (Máté 26,52). Sisera és Jáél, ezek itt mind megkérdőjelezhető emberek. Nem humanista szempontok szerint, hanem Isten Igéje szerint is; még akkor is, ha az egyik Isten ügyének ellensége, a másik Isten ügyének védelmezője volt, valamilyen formában. Ez a bűn: mi csak így tudjuk lerendezni a dolgainkat; - súlyos helyzetekben vagy mi hatástalanítjuk a másikat, vagy ő teszi meg ezt velünk. Ilyen helyzetekben a módszerek között sem válogatunk. Megtettük ezt a bűntelen, irgalmas, ártatlan Jézus Krisztussal, Isten Fiával is. Az Ő halála a gonosz tombolásának csúcsa, ugyanakkor a gonosz hatalmának trónfosztása volt. Új időszámítás kezdődött: ettől kezdve harcolni is csak Őáltala, Ővele, Őbenne lehet. Főként pedig az Ő vezetését kérve kell eleve elindulni a harcba, vagyis sok olyan hadakozásban veszünk részt, amibe Ő nem küldött el bennünket, miközben az Őérette való bátor hitvallást nem vállaljuk fel. A módszereket is csak Őtőle kérhetjük el. Jézus Krisztusban eleve kizárhatók az orv, galád módszerek. Pünkösd után is érvényes az imádság: Jöjj, Szentlélek Úr Isten.
1Péter 2,1-12
372. dicséret
* A teljes magyarázat:
A vesztes mindig megalázott helyzetbe kerül. Itt azonban az egész helyzet megalázó. Harccal, karddal oldjuk meg a dolgainkat, és kard által is veszünk el (Máté 26,52). Olyan összetettek itt az események, hogy legalább az emberi logika szerint tisztáznunk kell, hogy ki kivel van és ki ellenében, ebben a történetben? Jábín, a kánaániak királya, akinek Hácorban volt a székhelye. Az ő hadseregparancsnoka, Sisera hatalmas serege súlyos vereséget szenvedett Isten népének csapatától, Bárák vezetésével, Debóra prófétanő, Izráel bírája idejében. Sisera végül az életét menti, kétségbeesetten menekül, ilyenkor pedig mindenki szánalmassá lesz. Mivel a kéni Heber háza népe és a kánaáni Jábín között békesség volt (17), ezért Sisera bizalommal bújik meg Heber sátrában, ahol annak felesége Jáél fogadja.
– Sisera fáradt, kimerült, éhes, szomjas, kiszolgáltatott és rémült ebben az életveszélyes állapotában. Ez önmagában nem menti fel őt semmiféle bűne alól. Ugyanakkor minden harcos és harcias lelkületű ember gondoljon arra, hogy ma győzelem és önhittség; holnap pedig kudarc és halálos szorultság várhat rájuk. Persze harcolni nem lehet lágy lelkűen, hanem csak halált megvető bátorsággal; - ugyanakkor gyámoltalanná lesz a legnagyobb hős is a halál torkában, még ha a pusztulás torkában hőst is játszik. Sisera az egész életét a harcra tette fel, annak pedig nem lehet más vége, mint előbb-utóbb a pusztulás. Főként, ha Isten népe és ügye ellen harcol!
– Jáél, ez az asszony pedig valóban hős? Ő lenne Debóra mellett a másik asszony, aki szabadulást szerzett Isten népének; azoknak, akik valójában a saját hűtlenségük miatt kerültek nyomorúságos helyzetbe? Erre csak gyarló nézőpontból adható válasz: akinek győzelmet szerzünk, annak hősök vagyunk, a másik oldal pedig a halálba kíván ugyanazért. A fő kérdés az, hogy Jáél mennyiben volt Isten eszköze ezekben a történésekben, a módszerről most nem is beszélve. Sok itt a kérdés. Teljesen kívülről nézve megkérdezhetjük, mivel Jáél nem izráeli: mi érdeke fűződik az egyébként velük békességes kánaániak seregének vezetőjét megölni? Ez az asszony hidegvérrel, kegyetlenül mészárol le egy éppen most gyanútlan, kiszolgáltatott embert, aki persze nagyobb mészáros volt, mint maga Jáél.
– Ezek itt mind megkérdőjelezhető emberek. Nem humanista szempontok szerint, hanem Isten Igéje szerint is; még akkor is, ha az egyik Isten ügyének ellensége, a másik Isten ügyének védelmezője volt, valamilyen formában. Ez a bűn: mi csak így tudjuk lerendezni a dolgainkat; - súlyos helyzetekben vagy mi hatástalanítjuk a másikat, vagy ő teszi meg ezt velünk. Ilyen helyzetekben a módszerek között sem válogatunk.
– Megtettük ezt a bűntelen, irgalmas, ártatlan Jézus Krisztussal, Isten Fiával is. Az Ő halála a gonosz tombolásának csúcsa, ugyanakkor a gonosz hatalmának trónfosztása volt. Új időszámítás kezdődött: ettől kezdve harcolni is csak Őáltala, Ővele, Őbenne lehet. Főként pedig az Ő vezetését kérve kell eleve elindulni a harcba, vagyis sok olyan hadakozásban veszünk részt, amibe Ő nem küldött el bennünket, miközben az Őérette való bátor hitvallást nem vállaljuk fel. A módszereket is csak Őtőle kérhetjük el. Jézus Krisztusban eleve kizárhatók az orv, galád módszerek. Pünkösd után is érvényes az imádság: Jöjj, Szentlélek Úr Isten.
