– 1. Abban a korban a malomkő létfontosságú eszköz volt. Amikor egy ilyen létfontosságú tárgyat zálogba vettek, akkor nem az értékükért vették zálogba, hanem azért, hogy az adósra nyomást gyakoroljanak, és rábírják valamire. Konkrétabban fogalmazva a zsarolás egy módja lehetett akkor az, amikor valakinek a malomkövét zálogba vették, hiszen az életét, a megélhetését tették lehetetlenné, azzal, hogy a malomkövével együtt elvették a kenyerét is. – 2. Van azonban a kenyérnél is fontosabb: tehát a testi tápláléknál is lehetséges többet elvenni tőlünk. Én belehalnék, ha bizonyos jegyzetfüzeteimet, „kitanított-kipreparált” könyveimet, főként a mindig használt Bibliámat elvennék tőlem. Ennél még súlyosabb, ha valakit megaláznak. Ilyenkor nem a „malomkövét”, nem a mindennapi kenyerét, hanem emberi méltóságát vették el az illetőnek. – 3. A hívő embert azonban védi az Ő Ura! Egyrészt nem engedi elvenni a „malomkövét”; azt, ami életfontosságú testi-lelki-szellemi kenyere. Másrészt, ha mégis ez a próbatétel következne ránk, híveit akkor is megerősíti az Úr, és soha nem tesz bennünket zsarolhatókká, hanem mindhalálig hűségesekké edz (Jelenések 2,10)

Jelenések 15

264. dicséret

* A teljes magyarázat:

Ebben a fejezetben minden igeversnél külön megállhatnánk, hiszen az emberszeretet különböző helyzetekre megfogalmazott törvényeit olvashatjuk itt, most a házassági elválás kérdését is ide sorolva (1-5). Isten megváltó szeretete népének minden rezdülésére kiterjed. Most csak egy versre tudunk figyelni ebből a rengetegből.

– 1. Abban a korban a malomkő létfontosságú eszköz volt. Amikor egy ilyen létfontosságú tárgyat zálogba vettek, akkor nem az értékükért vették zálogba, hanem azért, hogy az adósra nyomást gyakoroljanak, és rábírják valamire. Konkrétabban fogalmazva a zsarolás egy módja lehetett akkor az, amikor valakinek a malomkövét zálogba vették, hiszen az életét, a megélhetését tették lehetetlenné, azzal, hogy a malomkővel együtt elvették a kenyerét is.

– 2. Van azonban a kenyérnél is fontosabb, tehát a testi tápláléknál is lehetséges többet elvenni tőlünk. Én belehalnék, ha bizonyos jegyzetfüzeteimet, „kitanított-kipreparált” könyveimet, főként a mindig használt Bibliámat elvennék tőlem. Ennél még súlyosabb, ha valakit megaláznak. Ilyenkor nem a „malomkövét”, nem a mindennapi kenyerét, hanem emberi méltóságát vették el az illetőnek. Ma már kifinomult eszközök tárházával lehet ölni. Tudok ilyen tragédiákról.

– 3. A hívő embert azonban védi az Ő Ura! Egyrészt nem engedi elvenni a „malomkövét”; azt, ami életfontosságú testi-lelki-szellemi kenyere. Másrészt, ha mégis ez a próbatétel következne ránk, híveit akkor is megerősíti az Úr, és soha nem tesz bennünket zsarolhatókká, hanem mindhalálig hűségesekké edz (Jelenések 2,10)