Először mindig a magad háza táján takaríts. Teológiai értelemben ez azt jelenti, hogy amíg az Isten népe, a saját maga közösségében nem takarította ki a rosszat, a bűnt, a gonoszt; addig nem fordulhat hitelesen mások felé (24). Mai igeszakaszunk ugyanakkor az alábbi kérdést veti fel. Az fontos, áldott üzenet, hogy Isten védi a házasságot, mint Isten népe közösségének alapját. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy vajon a férfi és nő kapcsolatának bonyolult, szépségesen gyönyörű és egyben kínkeserves együttese-e az a terület, ahol a bűnök bűne fenyeget bennünket? Teológiai értelemben nincs a bűnök között különbség. Azt azonban gyakran elkövetjük, hogy egyéb életveszélyes paráznaságainkat a férfi és a nő között előforduló vétkekre mutogatva leplezzük. Valóban ez a világ legnagyobb problémája, vagy ez csak kivetített leple, képe, tünete annak a sokféle hűtlenségnek, amikkel terhelt az életünk?

Jelenések 14,1-13

98. zsoltár

* A teljes magyarázat:

– 1. Először mindig a magad háza táján takaríts. Teológiai értelemben ez azt jelenti, hogy amíg az Isten népe, a saját maga közösségében nem takarította ki a rosszat, a bűnt, a gonoszt; addig nem fordulhat hitelesen mások felé (24). A hitelesség nem tökéletességet jelent, hanem azt, hogy látványos, tetten érhető, másokat megbotránkoztató bűneink valóban nincsenek, sem a kirakatban, sem titokban; hiszen az élő Isten megváltó és megtisztító keze hordoz bennünket. Az igeszakasz ugyanakkor az alábbi kérdéseket veti fel, amelyeket most szándékosan nyitva hagyok.

– 2. Az fontos, áldott üzenet, hogy Isten védi a házasságot, mint Isten népe közösségének alapját, hiszen népével való örök kapcsolatát is gyakran hasonlította házassághoz. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy vajon a férfi és nő kapcsolatának bonyolult, szépségesen gyönyörű és egyben kínkeserves együttese-e az a terület, ahol a bűnök bűne fenyeget bennünket? Teológiai értelemben nincs a bűnök között különbség. Azt azonban gyakran elkövetjük, hogy egyéb életveszélyes paráznaságainkat a férfi és a nő között előforduló vétkekre mutogatva leplezzük. Valóban ez a világ legnagyobb problémája, vagy ez csak kivetített leple, képe, tünete annak a sokféle hűtlenségnek, amikkel terhelt az életünk?

– 3. A törvény szerint világos a képlet: kiknek jár kínos halál, megkövezés. A törvény szinte minden akkor előforduló helyzetet próbált szabályozni. Azóta a paletta ezerszer „színesebb”. Jézus Krisztus Hegyi beszédének ide vonatkozó magyarázatából pedig tudjuk, hogy ezen a területen a gondolat is számít, tehát valójában már itt azonnal elbuktunk mindnyájan, és már csak emiatt büntetést, halált és kárhozatot érdemlünk (Máté 5,22-44). Akkor most ki kire mutogathat? Ki kit nevezhet paráznának? Legfeljebb a dühös irigység szól belőlünk, nem a tiszta erkölcs, ha - úgy tűnik - valakinek több „élvezet” jutott, mint nekünk, hiszen a saját házasságunkban ugyan még megtartjuk a tisztességes látszatot, de valójában abban már régen semmi sem működik. Hol van tehát az áldott szentségre törekvés kapcsán az Istennek kedves tisztaság és a képmutató álszemérem határa?