– 1. Van olyan ember, aki úgy tesz, mintha tisztességes, engedelmes, istenfélő valaki lenne; - de amikor eljön a hitvallás döntő pillanata, akkor kiderül minden. – 2. A másik embertípus az adott pillanatban nemet mond Isten szavára, vonakodik, „nincs kedvem” hozzá; de amikor kell, akkor mégis ő az, aki cselekszik (30). Sokszor a világ fiai megszégyenítik ebben a hívőket. A bűnösök és paráznák megelőznek bennünket az Isten országában, - hangsúlyozta Jézus (31). – 3. Az élő hit mindig szolgáló, alázatos, nem harsány a dolgos hétköznapok idején; de a nyomorúságos időszakokban kiemelkedik, hiszen a jóléti hithősök mind kidőlnek mellőle. Ezek Isten igazi népe: van közöttük bőven „hivatalos” is, vagyis ne tömjük tele a mennyek országát csak egykori vámszedőkkel és paráznákkal, miközben a hit kockázatát felvállaló, sokszor bukdácsoló „hivatalosakra” gyanakodva nézünk. Erősíts meg Urunk, a döntő időkre, hogy a Te akaratodba kapaszkodva, Tebenned maradjunk, Téged hirdethessünk!

Dániel 4,15-34

138. zsoltár

* A teljes magyarázat:

Mi a véleményetek erről? – kérdezi Jézus (28).

– 1. Van olyan ember, aki úgy tesz, mintha tisztességes, engedelmes, istenfélő valaki lenne; - de amikor eljön a hitvallás döntő pillanata, és tovább már nem lehet színészkedni, akkor kiderül minden. Az Ige nyelvére lefordítva mindezt: ő az, aki azt mondja, hogy megyek Uram, követlek Uram, de a minősített alkalommal nem megy (28-29). Nagyon leegyszerűsítve a problémát, a klasszikus magyarázatok itt hozzáteszik, hogy ezek Jézus korában a farizeusok voltak, akik igeneltek, de képmutató módon mégsem úgy cselekedtek, a hitvallás idején pedig elfutottak.

– 2. A másik embertípus az adott pillanatban nemet mond, vonakodik, „nincs kedvem” hozzá; de amikor kell, akkor mégis ő az, aki cselekszik (30). Sokszor a világ fiai megszégyenítik ebben a hívőket. A bűnösök és paráznák megelőznek bennünket az Isten országában, - hangsúlyozta többször Jézus (31). A döntő időben, amikor eljött Jézus, ezek ismerték fel igazán, hogy kicsoda Ő valójában; ezek kértek Őtőle segítséget, vezetését, szabadulást, gyógyulást; nem pedig a kor hivatalos, vallásos emberei (32).

– 3. Igen, ez akkor így volt; persze ma is tapasztalhatunk hasonlót, miszerint nem bízhatja el magát az, aki úgy gondolja, hogy ő már hisz, mert mindig a nehéz pillanatok adnak lehetőséget arra, hogy megvalljuk hitünket, illetve ilyenkor derül ki, hogy kik is vagyunk valójában. Az élő hit mindig szolgáló, alázatos, nem harsány a dolgos hétköznapok idején; de a nyomorúságos időszakokban kiemelkedik, csakis azért, mert a jóléti hithősök mind kidőlnek mellőle. Ezek Isten igazi népe: van közöttük bőven „hivatalos” is, vagyis ne tömjük tele a mennyek országát csak egykori vámszedőkkel és paráznákkal, miközben a hit kockázatát felvállaló, sokszor bukdácsoló „hivatalosakra” gyanakodva nézünk.

Erősíts meg Urunk, a döntő időkre, hogy a Te akaratodba kapaszkodva, Tebenned maradjunk, Téged hirdethessünk!