A legtöbb ember számára az élet célja az élet; az, hogy éljenek minél kevesebb kockázattal és erőfeszítéssel, örömökben, veszedelmek nélkül, és a többieket befogjam az én életem szolgálatába. Az uralkodó élet az emberek ideálja. Minél többek fölött uralkodni, akik szolgáljanak, irigyeljenek, tapsoljanak nekem. – Virágvasárnap Jézus elindult a kereszt felé. Ezzel Jézus itt egészen más tanítást ad: az élet célja a halál, pontosabban fogalmazva, a meghalás és a feltámadás. Jézus Krisztus szerint az élet célja az, hogy az alacsonyabb rendű életet halálba adjuk, hogy aztán magasabb rendű életre támadjunk fel. Jézus Krisztus erre az életre váltott meg bennünket. – Jézus Krisztus ezen az úton már előttünk járt, meghalt és feltámadott, tehát nekünk nincs mitől félni. Isten nem engedi, hogy az Ő Szentje rothadást lásson (Zsoltárok 16,8-11). Nyugodtan bízzuk Istenre, hogy mi lesz velünk, ha mindig csak áldozunk, és szelíd szeretettel másokért élünk, folyton csak az alul-maradást, a „halált” választva.

Dániel 4,1-14

36. zsoltár

* A teljes magyarázat:
„Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Lelkemmel.” (Zakariás 4,6)
– 1. Isten olyan királyt küldött, aki a valóságos segítség egyetlen módját nem az erőben és a hatalomban, hanem a szelíd szeretetben látja. A virágvasárnapi sokaság tagjai, noha nem tudatosul bennük, mégis kérik ezt a segítséget, hiszen az ünnepi kiáltás hozsánnája ezt jelenti: Uram, segíts (Zsoltárok 118,26). Minden „hangoskodásunk”, legyen az dorbézolás, vagy vádaskodó panasz, valójában az Úr után kiált „hozsannát”.
– 2. A szelídség külső jegye volt a szamár, miközben az uralkodásra és harcra született arab törzsek lovakon ültek. A szamár az egyszerű állapot kifejezője, ha méghozzá a szamár nőstény és vemhes, akkor különösképpen, hiszen vemhes állatot csak az fogott be, akinek nincs több.
– 3. Felsorolhatnánk itt a megszokott üzeneteket: a szamár megszerzése szertartásos és csodálatos, mert az Isten mindent előre és szépen elintézett (1-3); mindebben a próféta ígérete teljesedett be (Zakariás 9,9), miszerint az eljövendő Messiás-király szegényen és alázatosan jön népe közé, mert Ő szenvedő szolga, nem pedig diadalmenetben pompázó úr (4-5). Hangsúlyozhatnánk azt is, hogy a szamárcsikóra az Úrnak van szüksége (3), nekünk pedig engedelmes szívre és alázatra lenne szükségünk (6), amely életünk egyetlen megoldása lehetne. Ennek ellenére mi csak az erőben és hatalomban bízunk. Persze tegyük hozzá, hogy a bűn rontotta világ nem ért másból, csak az erőből és a hatalomból; csak így tartható meg valamiféle rend. Ez az erő és hatalom azonban mindig pusztító. Más evangélisták hangsúlyozzák azt is, hogy ezen a szamáron még soha senki sem ült, tehát mint szent célra fenntartott állatról beszélhetünk. Jézus engedi az ünneplést, ami majdnem karikatúrája az akkori diadalmeneteknek (7-9). Az ünneplők közül sokan úgy kiáltoznak, hogy azt sem tudják, miről van szó (10-11).
– 4. Most a hagyományos üzeneteken túl, emeljük ki azt a gondolatot, hogy Jézus nem sodródott az eseményekkel, hanem, Istennek engedelmeskedve igazgatta életét, és így haladt a kereszt felé. Itt merül fel a kérdés, hogy mi a célja az életnek? Nem sokan töprengenek ezen manapság. A legtöbb ember számára az élet célja az élet; az, hogy éljenek minél kevesebb kockázattal és erőfeszítéssel, örömökben, veszedelmek nélkül. Azért élek, hogy biztosítsam az életemet, minél kellemesebbé tegyem azt, és a többieket befogjam az én életem szolgálatába. Az uralkodó élet az emberek ideálja. Minél többek fölött uralkodni, akik szolgáljanak, irigyeljenek, tapsoljanak nekem.
– 5. Ezzel szemben Jézus egészen más tanítást ad: az élet célja a halál, pontosabban fogalmazva, a meghalás és a feltámadás. Jézus Krisztus szerint az élet célja az, hogy az alacsonyabb rendű életet halálba adjuk, hogy aztán magasabb rendű életre támadjunk fel. Jézus Krisztus erre az életre váltott meg bennünket. Az Ő követésében haladva, az életünk egy bizonyos nyersanyag, amiből az Úr erejével ki kell formálnunk valami értelmeset. Ezért nem lehet végső cél a magam vegetálását, egzisztálását körülbástyázni. Tehát Jézus követésében odaadom az életemet, felvállalom az alázat és a szeretet kockázatát, a már megnyert üdvösség bizonyosságában a szenvedést és a halált is. - Hiszen Jézus Krisztus ezen az úton már előttünk járt, meghalt és feltámadott, tehát nekünk nincs mitől félni. Isten nem engedi, hogy az Ő Szentje rothadást lásson (Zsoltárok 16,8-11). Nyugodtan bízzuk Istenre, hogy mi lesz velünk, ha mindig csak áldozunk, és szelíd szeretettel másokért élünk, folyton csak az alul-maradást, a „halált” választva. Erőt ad az a bizonyosság, hogy Isten nem engedi, hogy életünk rothadást lásson, mert valójában az rothad, aki nagyon akar élni. Aki örökké menti az életét, az már nem él.