Ez a példázat erről szól. Embernek lehetetlen „kitermelni, kigazdálkodni, kiügyeskedni, kiérdemelni” az üdvösséget. Lehetetlenebb, mint az, hogy a teve átférjen a tű fokán. Saját erőnkből alkalmatlanok vagyunk arra, hogy a mennyek országának tagjai legyünk. Ebben az állapotunkban azt az országot is tönkretennénk. Saját erőnkből a parancsolatokat csak betű szerint tartjuk meg, vagyis látványosan, de nem valóságosan; hiszen szeretetről beszélünk, meg Istent emlegetjük, miközben ölni tudnánk (17-20). –  A legnagyobb akadály azonban a vagyon, ami mindazt jelenti, amihez jobban ragaszkodunk, mint az Úr ígéreteihez, és aminek birtoklásáért minden parancsolatot, - amíg lehet, ügyes színészkedéssel - megszegünk. A vagyon, valójában „bálvány”, amelyekből a legkisebbet sem tudjuk elengedni, feladni, és amelyekről így ír József Attila, Luther énekére utalva: „hírnév, nő, család, jószág, test, világ”. Ezek közül is a legnagyobb „bálvány” a konkrét evilági, anyagi gazdagság. Ezt mondjuk ki, hiszen a modern nyugati társadalmakban látjuk, hogy a még több és több haszonért, és annak konvertálható változataiért mindent beáldozunk, semmi sem számít (21-22). – Ezek után micsoda örömhírként szólal meg a tanítványok kérdésére Jézus kijelentése: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges” (26).

Dániel 2,24-49

93. zsoltár

* A teljes magyarázat:
Milyen áldott ez a vágyakozás, amely felébred, a Szentlélek által, ebben a fiatalemberben, aki az „üdvösségre”, az Isten közelségére, az ebből fakadó maradéktalan jóra kérdez rá. Gondoljunk csak bele, hány fiatalnak legfőbb szíve vágya az a „jó”, amit egyedül az Úr adhat? Hány embert foglalkoztat itt az örök élet, amiért jót szeretne tenni, jobbá szeretne válni, már itt ebben a világban? Ez egy szent vágy, ne becsüljük le az ifjú kérdését, hanem inkább értékeljük, hogy őt foglalkoztatja az örök élet (16-17).
– 1. Jézus Krisztus fokozatosan akarja rávezetni ezt a fiatalembert az örök életről való helyes gondolkodásra. Ezért kérdez rá a parancsolatok megtartására, vagy éppen saját gazdagságára, hogy ráébredjen fogyatékosságaira, és arra, hogy az üdvösség mindenestől ajándék, Isten kegyelmi ajándéka, ezért senki sem dicsekedhet (Efezus 2,8-9). Ha az ifjú előtt nem is, de legalább a tanítványok előtt felragyog ez az evangélium (23-26).
– 2. Ez a példázat erről szól. Embernek lehetetlen „kitermelni, kigazdálkodni, kiügyeskedni, kiérdemelni” az üdvösséget. Lehetetlenebb, mint az, hogy a teve átférjen a tű fokán. Saját erőnkből alkalmatlanok vagyunk arra, hogy a mennyek országának tagjai legyünk. Ebben az állapotunkban azt az országot is tönkretennénk. Saját erőnkből a parancsolatokat csak betű szerint tartjuk meg, vagyis látványosan, de nem valóságosan; hiszen szeretetről beszélünk, meg Istent emlegetjük, miközben ölni tudnánk (17-20).
– 3. A legnagyobb akadály azonban a vagyon, ami mindazt jelenti, amihez jobban ragaszkodunk, mint az Úr ígéreteihez, és aminek birtoklásáért minden parancsolatot, - amíg lehet, ügyes színészkedéssel - megszegünk. A vagyon, valójában „bálvány”, amelyekből a legkisebbet sem tudjuk elengedni, feladni, és amelyekről így ír József Attila, Luther énekére utalva: „hírnév, nő, család, jószág, test, világ”. Ezek közül is a legnagyobb „bálvány” a konkrét evilági, anyagi gazdagság. Ezt mondjuk ki, hiszen a modern nyugati társadalmakban látjuk, hogy a még több és több haszonért, és annak konvertálható változataiért mindent beáldozunk, semmi sem számít (21-22).
– 4. Ezek után micsoda örömhírként szólal meg a tanítványok kérdésére Jézus kijelentése: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges” (26). Nem az a legnagyobb baj, hogy az ifjú többre értékelte a maga kegyességét a valóságosnál (20). Nem is az itt a fő baj, hogy ez az ifjú nem tudta elengedni azt, ami ide kötötte (22); - hanem a legnagyobb baj az, hogy szomorúan odébbállva, nem vette észre, hogy van kegyelem, megváltás. Saját erőnkből nem jutunk üdvösségre, annyi minden ide köt bennünket; de ingyen könyörül az Isten, és érdemtelenül is örök életet ad. Ezt belátva az „elengedés” is könnyebb, a „bűnös rendszerekben” már nem is tud létezni többé a megtért ember; de mégsem ettől „az elengedéstől” függ az üdvösség.