Isten mindig az egész teremtett világra tekint és azon belül minden emberre. A hit hősei, akiket itt felsorol a levél írója, és akik Isten ügyéért mindenféle próbatételt felvállaltak, az Úr lelkének ereje és vezetése által tarthattak ki mindvégig. Valóban nem volt méltó rájuk a világ (38), mint ahogy Isten általuk közvetített szeretetére sem méltó a világ. Isten mégsem szűnik meg szeretni ezt a világot. Sőt, nemcsak őket, hanem másokat is, minket is részesít az Ő szeretetében. Ők nem nélkülünk, hanem velünk együtt jutnak el a teljességre. Isten szeretetének ne akarjunk mi határt szabni, mert Ő tudja mit és hogyan cselekszik. Nem a hősiesség üdvözít, hanem Isten megváltó szeretete. Nem is kell hősiességre törekedni; akár ki is mondhatjuk, hogy beteg ember az, aki szeret szenvedni; ugyanakkor legyünk bizonyosak abban, hogy a nehéz időkben Isten megadja az erőt övéinek a hitvalláshoz, és nem is terhel bennünket erőnk felett. Nem azért valljuk meg a hitünket, hogy üdvözüljünk, hanem azért adunk számot a bennünk lévő reménységről, mert a teljesség már a miénk (39-40).

Ézsaiás 15

191. dicséret