A „szentély” az élő Istennel való találkozás helye. – 1. Csak Őelőtte rendeződhetnek dolgaink tökéletesen és véglegesen. Minden emberi próbálkozás, erőlködés, „ügyeink” tényleges megoldására: valójában illúzió. – 2. Nagy ára van annak, hogy egy időre megállapodjanak a dolgok: temérdek áldozattal jár a „tisztulás” (1-8), újból és újból, és csak pillanatnyi ajándék a „szentély”, az Isten közelsége. (9-10). – 3. Isten megfizette a legnagyobb „árat” értünk; Ő a legnagyobb áldozatot hozta népéért. Véglegesen megnyílt a szentélybe, az Isten közelségéhez vezető út (8), Jézus Krisztus megváltó hatalma, szeretete által (11-13). Tehát megváltott emberek vagyunk: van út, nyitott az út, azon járunk; nem kell félnünk, erőlködnünk, „görcsölnünk”, másokban félelmet keltenünk; nem kell nyugtalan lelkiismerettel, másokat is zsarolva élnünk, és túlbuzgó „holt cselekedetekkel” fárasztanunk az Urat és egymást (14). A Krisztust követő szabadságból bizonyosság, élő hit és hiteles cselekvés fakad.

Ézsaiás 9

110. zsoltár

* A teljes magyarázat szövege:
A „SZENTÉLY” az élő Istennel való találkozás helye.
– 1. Csak Őelőtte rendeződhetnek dolgaink tökéletesen és véglegesen. Minden emberi próbálkozás, erőlködés, „ügyeink” tényleges megoldására: valójában illúzió. Mindennapi tapasztalataink is ezt támasztják alá, mert miközben állandóan azt szajkózzuk, hogy megújulás kell; közben ugyanazok a problémák, ha másként is, de újratermelődnek; sőt, gyakran „a bevált régit” elhagyva, még rosszabb helyzetbe jutunk.
– 2. Isten népének szent sátora, majd később a jeruzsálemi templom tagolása is ezt fejezte ki (1-8). Nagyon nagy ára van annak, hogy egy időre megállapodjanak a dolgok: temérdek áldozattal jár a „tisztulás”. Újra és újra be kell jutni a szentélybe, Isten színe elé, hogy egyáltalán lehetséges legyen számunkra a következő lépés. Isten segítsége nélkül pedig nem csupán eleve reménytelen a helyzet, hanem felemészt mindent a gonosz. A zsidó kultuszban évente egyszer megnyílt a szentélybe vezető út, de a sok áldozat ellenére, „a megoldás” csak időleges volt, a lelkiismeretet nem tudta tökéletessé tenni, ezért újrakezdődött az egész. Minden külső rendelkezést megtartva is csak egy-egy pillanatra lehetett átélni az Isten közelségéből fakadó megoldás biztonságát (9-10).
– 3. Isten megfizette a legnagyobb „árat” értünk; Ő a legnagyobb áldozatot hozta népéért. A karácsonyi evangélium a mostani vasárnapon is eleven, mert a Szentlélek által azt jelenti ki Isten Igéje, hogy végre láthatóan megnyílt a szentélybe, az Isten megváltó közelségébe, kegyelméhez vezető út (8). Ezt az utat Ő nyitotta meg nekünk, Jézus Krisztus megváltó hatalma, szeretete által (11-13). Ettől kezdve minden templom, minden igehirdetés, minden keresztyén megnyilvánulás ezt az örömhírt hirdeti: megváltott emberek vagyunk, van út, nyitott az út, azon járunk; tehát nem kell félnünk, erőlködnünk, „görcsölnünk”, másokban félelmet keltenünk, nem kell nyugtalan lelkiismerettel, másokat is zsarolva élnünk, és túlbuzgó „holt cselekedetekkel” fárasztanunk az Urat és egymást (14). A Krisztust követő szabadságból bizonyosság, élő hit és hiteles cselekvés fakad; nem pedig valamilyen formában „beteg” emberek sokasága.