JÉZUS KRISZTUS LEGYŐZI A KISZOLGÁLTATOTTSÁGOT. Jézusra, mint politikailag veszélyes személyre a Nagytanács hívta fel Pilátus figyelmét, aki a jogi formák mellőzése nélkül, gyorsan elintézte a Jézus-ügyet, minden látszat ellenére (8-9; 14). Azt a kérdést, hogy ki felelős Jézus haláláért, csakis teológiailag lehet feltenni. A keresztyén bizonyságtétel szerint Jézus halálában, az emberi gonoszság ellenére maga Isten volt jelen, aki éppen ezen az úton békéltette meg magával a világot (2Korinthus 5,19). Jézus elutasításában tehát nem egy nép magatartása nyilatkozik meg, hanem az egyetemes emberiség magatartása, amely szembeszegül Istennel, és nem tudja elfogadni Jézust, mint a világhoz lehajló, megváltó Isten jelenlétét. Pilátus és a zsidó vezetők; a római katonák és a zsidó tömeg; mind-mind egyformák (15), a gyilkos Barabás oldalán állnak. Ma is ez a helyzet. Mindnyájan a megváltó Úrra szorulunk, aki nemcsak azt tudja, hogy mit jelent kiszolgáltatottnak lenni, hanem feltámadásával legyőzött mindenféle kiszolgáltatottságot. /Jézus és Barabás/
1Királyok 17
210. dicséret
* Pilátus nagyvonalúsága, miszerint menteni akarta Jézust, és felajánlotta, hogy az ünnepre való tekintettel bocsássák őt szabadon (8), sok vitát váltott ki. A Biblián kívüli források szerint ugyanis a helytartó egy durva, kegyetlen ember volt, aki a zsidókat is állandóan provokálta, és nehezen igazolható, hogy a tömeghangulat előtt meghátrált volna (15). Itt is minden szava, hatalomtól ittas és cinikus. Amikor Pilátus a „zsidók királyának” nevezi Jézust, ebben az a gúny érvényesül, hogy nektek csak egy ilyen királyra futja (9). A közbevetett megjegyzés, miszerint Pilátus rájött, hogy irigységből szolgáltatták ki neki Jézust, nem valami igazságérzetre, hanem szintén erre az iróniára utal (10). A Barabás-epizód mögött is ott van ez a Pilátust mentegető szándék (12-14), amely az egyháztörténet során folytatódott, és amelynek eredményeként egyes egyházak „szentként” tisztelték Pilátust. Pedig a valóság egészen más, ahogy azt, Márk írása is hangsúlyozza.
