JÉZUS KRISZTUS MEGOLDJA A KÖTELÉKEKET. Aki hisz;** az boldogan tudja, hogy egyedül Ő az, akit nem lehet megkötözni; hiszen még a halál kötelei sem tudták fogva tartani Őt. Isten hívő népe tudja, hogy Jézus Krisztus ügyét sem lehet „megkötözni”, ezért az egyház mindenkor reménységgel és örömmel, csendben, de buzgón végzi szolgálatát, a maga helyén. Ahogy beszélgetek sokféle keresztyénnel, egyre inkább két típust látok magam körül, most nem a felekezeti különbségekre gondolva. Az egyik csoport egységes, pontos, mindenre kiterjedő, vitathatatlan rendszerben akar tájékozódni; ezeknek a tan lesz bálvánnyá. A másik csoport pedig közösségi, intellektuális, vagy érzelmi élményt vár ettől az egésztől; de egy őszinte pillanatában kiböki, hogy Jézus istenségével, a feltámadás és az örök élet reménységével, vagyis alapvető hittartalmakkal is hadilábon áll; ez a csoport önmagát bálványozza.*** Nekünk az élő, feltámadott Jézus Krisztusra van szükségünk, akiben az örök élet Istene öltött testet, akit nem lehet megkötözni, és aki elhordozhatóvá teszi, majd kellő időben „megoldja” a kötelékeket.**** /Jézus Pilátus előtt/

1Királyok 16,15-34

31. zsoltár

* Jézus a nagytanács szerint, istenkáromlás vétke miatt, méltó volt a halálra (14,64); de mivel nekik nem volt joguk halálos ítéletet hozni, ezt Pilátustól várták. Ezért korán reggel, hat órától, előkészítették, hogy az „ügyet” átadják Pilátusnak. Jézust megkötözték, úgy vitték Pilátus elé (1). Lám, éppen Jézus megkötözése mutatja, hogy ezeknek fogalmuk sincs, ki a foglyuk.

** , aki Jézusban felismerte a Krisztust, élete Megváltóját…

*** Az egyik csoportba inkább a nagytanács, a másikba Pilátus sorolható (2-3).

**** Élő hitet adj Urunk, amely ad erőt a kötelékek elhordozásához, hiszen egyszer maradéktalanul lebomlanak azok. Ugyanakkor vigyázzunk, mert egy határon túli hitetlenséget látva elnémul a mi Urunk, mi pedig megkötözöttek maradunk (4-5).