JÉZUS KRISZTUS ÚR A SORVADT ÉLETEK FELETT. Mennyi sorvadt élet! Ha csak a kezünk lenne sorvadt, de sorvadunk testben, lélekben; egyedül és emberi kapcsolataink megannyi területén is. Pedig mi még sokan, kivételezett helyzetben vagyunk. Mennyi nyomorúságról hallunk világszerte. A „vallás” pedig sokszor nem segít a bajban, hanem csak fokozza a nyomorúságot. Jézus Krisztus jelenléte „valláskritika” volt akkor, és most is az (5).* A mai Ige tipikus, mert miközben Jézus Krisztus gyógyított, a kor vallásosai ezért meg akarták ölni őt (6). Olyanok voltak ezek a vallásos farizeusok, mint a tisztátalan lelkek, kiabálva visszabeszéltek az Úrnak (11-12). Ő azonban tovább gyógyított, mert sokan vannak, akik gyógyulásra szorulnak, nagyon sokan, mindenfelől jöttek. Mi is beállhatunk a sorba (7-12). Jézus Krisztus középre állítja sorvadt életünket: az Ő világosságában ez kiderül, miközben a mi Urunk e feletti szomorú haragja és sajnálata is egyértelmű lesz számunkra (5). Megváltásra szorulunk, az Ő megelevenítő szavára, amely egyedül képes meggyógyítani azt, ami elsorvadt (3-5).** /Jézus szombaton meggyógyítja a sorvadt kezű embert és sok beteget meggyógyít/
2Mózes 21
26. zsoltár
* Ki merjük-e mondani, hogy Jézus Krisztus, a saját korában eretnek volt; felháborította a mózesi törvény őreit, nem tartotta be a szombatot (2,23-28), valamint a böjti szabályokat (2,18-22), botrányt okozott a templomban és a zsinagógákban (3,1-6); és az eretnektörvényt alkalmazták rá, amikor kimondták felette a halálos ítéletet.
** Mi minden történik, Istenre, vallásra, igaz hitre hivatkozva, napjainkban is. Pedig nincs olyan hit, igazság, elv, amely okot adhatna arra, hogy bántsuk a másikat, pláne kezet emeljünk a másikra. - Mi mégis ezt tesszük. Sorvad az életünk, sorvasztjuk egymás életét, még a hitéletünk sem megelevenít, hanem többnyire sorvaszt. Engem eddig csak „hívők” gyötörtek meg igazán. Ezzel nem védem a hitetleneket. Valószínű, nincs valós tapasztalatom velük kapcsolatban, mert nem ilyen közegben mozgok. Még sincs jól ez így igazán. - Az élő hit csakis az emberért él, és így szolgálja Isten dicsőségét; vagyis lehetetlen az, hogy az Urat emlegetjük és közben a felebarátunkkal nem rendezett a viszonyunk; még akkor is igaz ez, ha a szelíd szeretettel halálosan visszaélhetnek (Máté 5,23-24). - Az Isten pedig azért van az emberért, hogy az ember minden élőlényre figyeljen, a lakott földet, gondos gazdaként művelje és őrizze (1Mózes 2,15). Akit kiemelt az Úr, azt mindig szolgálatra emeli ki.
