PÁL BÚCSÚSZAVAI MILÉTOSZBAN.* Ez a néhány vers a mindvégig szolgáló élet mintája. Az apostol szolgált és nem uralkodott (19); Jézus Krisztust hirdette, és nem saját magát képviselte; ezért szolgálatának eredményét mindig az Úrra bízta. Az apostol semmit sem hallgatott el abból, ami hasznos (20), vagyis a megváltás evangéliumát hirdette; azt, hogy Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó, és az egész Írást ebből a szempontból magyarázta. Isten ugyanis az Írásokat nem azért adta nekünk, hogy azzal „püföljük” egymást, noha az igei intésre szükség lehet, de első rendben arra kaptuk az Igét, hogy az számunkra hasznos legyen: bűnbocsánatot, új életet és örök életet ajándékozzon nekünk. Ez minden bibliai írásmagyarázat alapja. Mindezek ugyanis azért írattak meg, hogy az írásokból vigasztalást nyerve, reménykedjünk (Róma 15,4).

1Mózes 50

403. dicséret

* Ti tudjátok, hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt -, így kezdi Pál búcsúszavait (18), amikor az efezusi gyülekezet vezetőitől elköszön (17). Ezután az apostol összefoglalja három versben tömören, hogyan szolgált közöttük (19-21), mégpedig első naptól fogva, mindvégig. Ez a néhány vers azóta is minden keresztyén szolgálat és szolgáló élet mintája mindvégig, vagyis egész idő alatt így lehet csak szolgálni az Urat; ebben nincs pihenés vagy szabadság. – 1. SZOLGÁLT. Az apostol szolgált és nem uralkodott (19). Jézus Krisztust hirdette, és nem saját magát képviselte, ezért szolgálatának eredményét mindig az Úrra bízta, ugyanis, ha az eredményt is mi akarjuk befolyásolni, ha mi akarunk hatni, akkor óhatatlanul Jézus Krisztus mögé bújva a saját igazságunkat, kegyességünket, bibliaértelmezésünket akarjuk a másikra erőltetni, és máris mi lépünk Jézus Krisztus helyébe, a szolgálatból pedig uralkodás lesz. - 2. IGÉVEL SZOLGÁLT. Az apostol semmit sem hallgatott el abból, ami hasznos (20), vagyis a megváltás evangéliumát hirdette, azt, hogy Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó, és az egész Írást ebből a szempontból magyarázta. Isten ugyanis az Írásokat nem azért adta nekünk, hogy azzal megregulázzuk a másikat, noha erre is szükség lehet, de első rendben arra kaptuk, hogy ez számunkra hasznos legyen, bűnbocsánatot, új életet és örök életet ajándékozzon nekünk. Ez minden bibliai írásmagyarázat alapja. Mindezek ugyanis azért írattak meg, hogy az írásokból vigasztalást nyerve, reménykedjünk (Róma 15,4). Az apostol mindenkinek hirdette az evangéliumot, zsidóknak és görögöknek, vagyis zsidóknak és nem zsidóknak egyaránt, hiszen az evangélium egyetemes, minden népnek szóló örömhír (Lukács 2,10). De kinek-kinek másként hirdette ugyanazt az evangéliumot, kultúrától, helyzettől függően (20-21). Ennek megfelelően hirdette az evangéliumot nyilvánosan, és hirdette házanként; a zsidóknak a Jézus Krisztusból vetett hit fontosságáról beszélt, a nem zsidóknak pedig az élő Istenhez való megtérés szükségességéből indult ki, mint Athénban; de bárhol is, bárhogy is hirdette az evangéliumot, mindig ugyanazt a tiszta evangéliumot hirdette. - 3. FELELŐSEN SZOLGÁLT. Az apostol teljes alázatossággal végezte szolgálatát (19), mert ezt Jézus Krisztus követője nem is teheti másként; aki pedig megalázza magát, azt ember már nem alázhatja meg, viszont a krisztusi alázatban rejtőzik a legnagyobb méltóság és ígéret, a felmagasztaltatás, a felemeltetés ígérete (Lukács 18,14). Az apostol könnyek között szolgált Efezusban (19), vagyis számára Jézus Krisztus ügye volt a legfontosabb; itt a könnyek az ügy iránti felelősséget jelentik, amelynek mindent alárendelt, és bizony belül sokszor könnyezett, amikor a Jézus Krisztus ügyét gyarló emberi érdekek szabdalták szét. Ma is lehetne sírni, de sírás helyett mi továbbra is a saját magunkat képviseljük, még a Krisztus követésében is. Az apostol Jézus Krisztus ügyéért nemcsak a könnyeket, hanem a megpróbáltatásokat is vállalta (19). Beteg ember az, aki szeret szenvedni, és Isten országának kiteljesedése szenvedésmentes világot ígér nekünk; de addig a szenvedések nemcsak általánosságban jellemzőek életünkre, hanem a hívő keresztyén ember Jézus Krisztus ügyéért, az evangéliumért felvállalja a szenvedés sokféle formáját, amely az evangéliumról való tanúságból következik. Ezek a megpróbáltatások másként jelentkeznek lelkészként, és másként tapasztalhatóak meg hívő gyülekezeti tagként; másként Európában és másként Kis-Ázsiában, de lényegében ugyanazt jelentik. Nagy baj, ha menekülünk a megpróbáltatások elől, de nem általában a megpróbáltatások elől, hanem a Jézus Krisztus ügye miatti próbatételek elől.