KORINTHUSBÓL EFEZUSBA.* Mielőtt azonban elindult volna Korinthusból, Pál megnyíratta a fejét Kenkreában, mert fogadalma volt (18). Valószínűleg itt arról a názír fogadalomról volt szó (4Mózes 6,1), amit a zsidók gyakoroltak. Jeruzsálembe készülve Pál külsőleg is megmutatta, hogy Istennek ajánlja magát. Az apostol szabad volt, hiszen az ilyen külső dolgokat lényegtelennek tartotta, kulturális szokásoknak, éppen ezért gyakorolhatta, mert az általa képviselt ügy nem ettől függött. Ugyanakkor mások számára még fontos lehet a külső, a megszokott rend betartása is. Az apostol azonban a fogadalom lényegét komolyan vette, hiszen ezt a fogadalmat akkor gyakorolták, amikor múltbeli áldásokért hálát adtak, vagy jövőbeli áldásokért esedeztek. Az apostol számára mindkettő aktuális volt, hiszen hálát adott, mert az Úr megőrizte Korinthusban; és könyöröghetett, hogy az Úr Efezusban is áldja meg szolgálatát. Ennek az áldásnak máris vannak előjelei, hiszen az efezusi villámlátogatásakor már marasztalták, (19-21) ezért visszaérkezéséig otthagyja munkatársait.

1Mózes 44

4. zsoltár

* Pálnak már a második missziói út során Efezus lett volna az úti célja, de Isten nem engedte, hogy arrafelé menjenek (16,6). Ez nem véletlen, hanem Isten akarata szerinti, hogy az apostol fokozatosan, sok tapasztalatot szerezzen Filippiben, Thesszalonikában, Athénben és Korinthusban, az európai Efezusban. Amikor Isten lezár az életünkben utakat, értünk teszi, vagy azért, hogy soha ne menjünk arrafelé, vagy azért, mert még nem jött el az ideje, hogy odamenjünk. Az útvonal tömören olvasható itt, hiszen a lényeg az, hogy a majdnem két éves korinthusi tartózkodás után a három éves efezusi szolgálatról olvashassunk. Az apostollal hajózott két munkatársa, akikkel Korinthusban ismerkedett meg, Akvila és Priszcilla (18). Pál Korinthusból Efezusba, Cézáreába, Jeruzsálembe, majd a szíriai Anthiókhiába utazott. Itt maradt háromnegyed évet, Kr. u. 52 nyarától 53 kora tavaszáig. Innen indult el aztán harmadik missziói útjára, amelynek fő állomása volt Efezus.