Folytassuk tovább a tegnapi gondolatsort: mi jellemző István beszédére? - István nem is védőbeszédet mond, hanem egy igehirdetést, amely rövid, tömör, lényegre törő, és valójában mindig ugyanazt hirdeti, mindenféle kreatív változatosság nélkül: Isten megváltót küldött nekünk! István védőbeszéde ugyanakkor bizonyságtétel is, mert ő úgy mondta mindezt, hogy közben megtelt Szentlélekkel (55), vagyis beszéde már több volt, mint emberi beszéd, miközben ő maga, élő hittel részese volt a saját beszédének, mivel azt már nem is ő, hanem rajta keresztül az Úr mondta. - István ezért a beszédért, tanúságáért, szenvedni, meghalni is kész volt, szelíden, imádkozva, indulat nélkül, krisztusian, hitelesen (57-60). - Ma is ez az igehirdetés csodája, Jézus Krisztus egyházának alaptevékenysége. Nekünk is mondani és élni kell a Jézus Krisztusban közölt üdvösség, megváltás, megoldás evangéliumát. Nem az eredményre kell tekinteni, az első látásra kemény nyakú és szívű emberekre, mert Isten munkálkodik (51).*

1Mózes 21

237. dicséret

* Tegyük hozzá, fontos minden, ami a szóbeli bizonyságtételt kísérheti, az Isten jótetszése szerint, hitelesség, jelek, csodák, látások, de a lényeg mindig a szóbeli bizonyságtétel, hiszen a hit hallásból, Isten Igéjének hirdetése által adatik (Róma 10,14). Egy lelkészkonferencián nagyon szíven ütött, amikor kolléga szájából elhangzott, hogy az Igét sokféleképpen lehet hirdetni, nemcsak szóban, hanem dicsérettel, gitárral, közösséggel, sok mindennel. Igen, így van - ha tisztán szól az Ige, minden más is áldássá lesz, és a hirdetett Igét erősíti meg. De a hirdetett, krisztusi Ige nélkül csak olcsó civil hatásvadász csapattá leszünk, ezekkel pedig tele van a világ.